A 22q11.2 deléciós szindróma (DiGeorge-szindróma): tünetek, diagnózis és kezelés

A korábban DiGeorge- vagy velokardiofaciális szindrómának nevezett állapotot ma leggyakrabban 22q11.2 deléciós szindrómaként említik. Ez veleszületett genetikai állapot, amely sokféle tünettel járhat. Egyes gyermekeknél szívfejlődési rendellenesség, gyakori felső légúti fertőzés, megkésett beszédfejlődés vagy tanulási nehézség hívja fel rá a figyelmet. A közös genetikai ok a 22-es kromoszóma hosszú karján található 22q11.2 régió egy szakaszának hiánya.

A tünetek nem mindenkinél jelennek meg, és súlyosságuk, illetve kombinációjuk is jelentősen eltérhet. Emiatt a szindrómát néha csak később ismerik fel.

Mik a legjellemzőbb jelek és tünetek?

A 22q11.2 delécióval élő gyermekeknél és felnőtteknél több szervrendszer is érintett lehet.

Főbb érintett területek

• Szívfejlődési rendellenességek: A veleszületett szívhibák a leggyakoribb és legsúlyosabb eltérések közé tartoznak. Egyes esetekben már újszülöttkorban orvosi vagy sebészi beavatkozásra lehet szükség. Gyakoriak a szív nagyereinek fejlődési rendellenességei, például a Fallot-tetralógia, a közös artériás törzs (truncus arteriosus communis) vagy az aortaív eltérései.

• Szájpad- és beszédproblémák: A lágy szájpad és a garat zárásának elégtelensége, vagyis a velofaringeális elégtelenség, illetve a szájpadhasadék – amely akár rejtett, szubmukózus formában is megjelenhet – orrhangzós beszédhez vezethet. Ilyenkor logopédiai fejlesztésre, esetenként sebészi korrekcióra lehet szükség.

• Az immunrendszer eltérései: A csecsemőmirigy (thymus) alulfejlettsége vagy hiánya miatt az immunrendszer működése különböző mértékben károsodhat. Ez főként gyermekkorban járhat visszatérő fertőzésekkel. A csecsemőmirigy teljes hiánya ritka; a legtöbb érintettnél enyhébb immunológiai eltérés áll fenn, amely az életkor előrehaladtával javulhat. Az autoimmun betegségek, például az autoimmun pajzsmirigygyulladás vagy a reumatoid artritisz kockázata későbbi életkorban is magasabb lehet.

• Alacsony kalciumszint: A mellékpajzsmirigyek alulműködése (hipoparatireózis) miatt csökkenhet a vér kalciumszintje. A súlyos kalciumhiány akár görcsöket is okozhat, különösen csecsemőkorban. A kalciumháztartás rendszeres ellenőrzésére később is szükség lehet, mert a kalciumszint például serdülőkorban vagy várandósság alatt ismét csökkenhet.

• Jellegzetes arcvonások: Nem mindenkinél feltűnő, de előfordulhat hosszúkás arc, jellegzetes szemrés, szélesebb orrnyereg, kisebb fülkagyló és magas boltozatú szájpad.

• Vese- és húgyúti rendellenességek: A vizsgálatok szerint az érintettek körülbelül 30–40%-ánál fordul elő valamilyen vese- vagy húgyúti fejlődési eltérés, például egy vese hiánya, patkóvese vagy húgyúti reflux. Emiatt a kivizsgálás része lehet a hasi ultrahangvizsgálat.

• Fejlődési és tanulási nehézségek: A kognitív fejlődés üteme és az iskolai teljesítmény egyénenként eltérő lehet. Gyakori a tanulási zavar, a figyelemzavar és a szociális beilleszkedés nehézsége. Serdülő- és felnőttkorban a szorongásos és hangulati zavarok, az autizmus-spektrumzavar, valamint egyes pszichiátriai kórképek, köztük a skizofrénia kockázata is magasabb lehet. A fokozott kockázat nem jelenti azt, hogy ezek az állapotok biztosan kialakulnak.

A gondozás gyakran több szakterület együttműködését igényli. A kardiológus, immunológus, endokrinológus, fül-orr-gégész, logopédus, gyógypedagógus, pszichológus és klinikai genetikus a szükségletektől függően segítheti az ellátás összehangolását.

Mikor forduljunk orvoshoz?

Ha egy gyermeknél több, egymással összefüggőnek tűnő eltérés jelentkezik – például szívfejlődési rendellenesség, visszatérő fertőzések és megkésett beszédfejlődés –, érdemes ezt jelezni a gyermekorvosnak. A tünetek kombinációja önmagában nem bizonyítja a szindróma fennállását, de felvetheti a gyanúját.

Indokolt esetben a gyermekorvos vagy a szakorvos klinikai genetikushoz irányíthatja a családot. A genetikai vizsgálatok megerősíthetik vagy kizárhatják a 22q11.2 deléciót. A korai felismerés segíthet a szükséges vizsgálatok, kezelések és fejlesztések időben történő megszervezésében.

A szindróma genetikai háttere és diagnosztikája

A 22q11.2 deléciós szindróma a leggyakoribb mikrodeléciós szindrómák közé tartozik. Előfordulási gyakoriságát egyes becslések 1:2000–1:4000 közé teszik, de a fel nem ismert, enyhébb esetek miatt a tényleges előfordulás ennél magasabb is lehet.

A deléció a 22-es kromoszóma hosszú karjának q11.2 régióját érinti. A leggyakoribb, úgynevezett tipikus deléció mérete körülbelül 3 millió bázispár, és nagyjából 30–40 gén érintett benne. Atípusos, kisebb deléciók is előfordulhatnak, amelyek eltérő, olykor enyhébb tünetekkel járnak.

Az esetek körülbelül 10%-ában a deléció öröklött, autoszomális domináns módon. Az esetek többségében, mintegy 90%-ban azonban de novo, vagyis újonnan kialakult eltérésről van szó, amely egyik szülőben sem mutatható ki.

A genetikai ok és a korszerű diagnosztika

A TBX1 gén egy példányának hiánya több fejlődési eltérés kialakulásában is szerepet játszhat. Ez a gén a szív, a csecsemőmirigy, a mellékpajzsmirigyek és az arc embrionális fejlődésének szabályozásában vesz részt.

A delécióban érintett lehet a COMT gén is. Egyes kutatások ezt a prefrontális kéreg dopamin-anyagcseréjének változásaival és bizonyos pszichiátriai kórképek fokozott kockázatával hozták összefüggésbe. Ez az összefüggés összetett, és önmagában nem alkalmas sem diagnózisra, sem az egyéni kockázat pontos meghatározására.

A 22q11.2 deléció kimutatására több genetikai módszer használható. A kromoszóma-mikroarray-vizsgálat (CMA), ezen belül a komparatív genomiális hibridizációs array (CGH-array), a genom számos részén képes a DNS-szakaszok hiányát vagy többletét kimutatni. A vizsgálat az atípusos, kisebb deléciókat és más kópiaszám-eltéréseket is azonosíthatja, valamint meghatározhatja a deléció kiterjedését.

A korábban gyakran alkalmazott FISH-vizsgálat célzottan keresi a 22q11.2 régió eltérését. A vizsgálati módszer kiválasztása az érintett tüneteitől és a klinikai kérdéstől függ.

A várandósság alatt végzett nem invazív prenatális teszt (NIPT) jelezheti a 22q11.2 deléció fokozott kockázatát, de önmagában nem állít fel diagnózist. Pozitív eredmény esetén a diagnózist invazív vizsgálattal, például amniocentézissel vagy chorionboholy-mintavétellel nyert mintából végzett kromoszóma-mikroarray-vizsgálattal kell megerősíteni.

Kezelési lehetőségek és gondozás

A genetikai eltérés jelenleg nem szüntethető meg, ezért a kezelés az érintett szervek és tünetek ellátására, valamint a rendszeres ellenőrzésre összpontosít. Nem mindenkinél van szükség minden beavatkozásra.

A kezelési és támogatási lehetőségek közé tartozhat:

• a szívfejlődési rendellenesség műtéti vagy kardiológiai kezelése;
• súlyos immunhiány esetén, immunológus javaslata alapján végzett kezelés, például immunglobulin-pótlás;
• a kalcium- és D-vitamin-pótlás laboreredmények és szakorvosi javaslat alapján;
• logopédiai és gyógypedagógiai fejlesztés;
• a szájpad- és beszédproblémák szükség szerinti fül-orr-gégészeti, logopédiai vagy sebészi ellátása;
• a fejlődés, a tanulás és a pszichés állapot rendszeres követése.

A gondozás során több szakterület összehangolt munkájára lehet szükség. A kontrollok gyakoriságát és tartalmát az érintett állapota, életkora és az addig felismert eltérések határozzák meg.

A kutatások jelenleg a delécióban érintett gének pontos működésének és a tünetek közötti összefüggéseknek a jobb megértésére irányulnak. Különös figyelem jut a neuropszichiátriai tünetek kialakulásának hátterére, hogy javuljanak a korai felismerés és támogatás lehetőségei.

Magyarországon a családok számára segítséget nyújthat a Magyar 22q11 Deléciós Szindróma Alapítvány, amely információval, közösséggel és érdekképviselettel támogathatja az érintetteket.

A 22q11.2 deléciós szindróma sokféle, akár egész életen át tartó egészségügyi és fejlődési kihívással járhat, de az érintettek szükségletei jelentősen különböznek. A korai felismerés, a rendszeres ellenőrzés és a megfelelően összehangolt támogatás javíthatja az életminőséget, és segíthet abban, hogy mindenki a saját lehetőségeihez mérten önálló, tartalmas életet élhessen.

Források

Szakmai és tudományos cikkek:

• OTSZ Online – A DiGeorge-szindróma mint az egyik leggyakoribb mikrodeléciós kórkép
• Semmelweis Egyetem – A 22q11.2-mikrodeléciós szindróma klinikai jellemzői
• Semmelweis Egyetem – 22q11.2 deléciók azonosítási kísérlet magyar szkizofrénia-biobank mintákon
• PubMed Central (angol) – Understanding the Role of Tbx1 as a Candidate Gene for 22q11.2 Deletion Syndrome

Diagnosztikai módszerek:

• Igenomix (angol) – CMA – Chromosomal Microarray
• PubMed Central (angol) – Prenatal Diagnosis by Chromosomal Microarray Analysis

Támogató szervezet:

• Magyar 22q11 Deléciós Szindróma Alapítvány – Facebook-oldal