A fogak elszíneződése: mikor segíthet az otthoni módszer, és mikor kell fogorvos?

A fogak természetes színe egyénenként eltérhet. A legtöbb fog nem hófehér: a zománc vastagsága és áttetszősége, valamint az alatta lévő sárgás dentin színe együtt alakítja a látható árnyalatot. Az elszíneződés kezelése előtt ezért érdemes tisztázni, hogy felszíni foltról vagy a fog belsejéből eredő színváltozásról van-e szó.

Az elszíneződések okai és az otthoni lehetőségek

A fogak színét elsősorban az öröklött adottságok és az életkor befolyásolják, de az életmódnak is fontos szerepe lehet. Az elszíneződéseket két fő csoportba sorolhatjuk.

Külső elszíneződések

A külső elszíneződések a fog felszínén alakulnak ki. Gyakori okaik:

• Ételek és italok: A kávé, a tea, a vörösbor, a bogyós gyümölcsök és az erősen színező fűszerek, például a kurkuma, pigmentjei megtapadhatnak a fog felszínén kialakuló fehérjefilmen.
• Dohányzás: A dohányfüstben található anyagok sárgásbarna foltokat hagyhatnak a fogakon.
• Elégtelen szájhigiénia: A foglepedék felhalmozódása sárgás réteget képezhet, a belőle kialakuló fogkő pedig sötétebbnek láttathatja a fogakat.

Felszíni elszíneződés esetén a fehérítő hatású fogkrémek, egyes szájvizek vagy a fogfehérítő tapaszok mérsékelhetik a foltokat. Hatásuk azonban korlátozott. A legtöbb fehérítő fogkrém enyhén dörzsölő anyagokkal, vagyis mechanikusan távolítja el a felszíni elszíneződéseket, és nem változtatja meg a fog belső színét. Egyes termékek kis koncentrációban fehérítő összetevőket is tartalmaznak.

Ezeket a készítményeket az előírások szerint, lehetőleg egészséges fogakon és ínyen kell használni. Túlzott alkalmazásuk fogérzékenységet vagy ínyirritációt okozhat.

Belső elszíneződések

A belső elszíneződések a fog mélyebb rétegeiből, főként a dentinből erednek, ezért otthoni módszerekkel nehezebben befolyásolhatók.

• Életkor: A zománc az idő előrehaladtával elvékonyodhat, így jobban áttűnik alóla a sárgás dentin.
• Trauma: Egy ütés után a fog színe megváltozhat. Ennek hátterében a fogbél károsodása vagy elhalása, illetve a fog belsejében kialakuló szöveti változások állhatnak.
• Gyógyszerek: Bizonyos antibiotikumok, például a tetraciklin, a fogfejlődés időszakában szedve maradandó, sávos elszíneződést okozhatnak.
• Fluorózis: A fogfejlődés idején bevitt túl sok fluorid a zománc fejlődési zavarát okozhatja. Ez fehér foltokban, súlyosabb esetben barnás elszíneződésben jelenhet meg.

Mikor indokolt a fogorvosi vizsgálat?

Fogfehérítést nem érdemes fogorvosi vizsgálat nélkül elkezdeni. A fogorvos felméri a fogak és az íny állapotát, valamint kizárhatja a szuvasodást és más olyan problémákat, amelyek mellett a fehérítés fokozhatja az irritációt vagy a fájdalmat. A szuvasodást és az ínygyulladást előbb kezelni kell.

Különösen fontos a fogorvosi konzultáció az alábbi esetekben:

• Tömések, koronák vagy héjak vannak a frontfogakon: A fehérítőanyagok a természetes fogszövet színét változtatják meg, a fogpótlásokét nem. Emiatt a fehérítés után színkülönbség alakulhat ki. A pótlások cseréje szükség esetén ezt követően merülhet fel.
• Az elszíneződés belső eredetű: Gyógyszer okozta vagy traumás elszíneződésnél speciális kezelésre lehet szükség. Gyökérkezelt fognál szóba jöhet a fog belső fehérítése, más néven a walking bleach technika.
• Már fennáll fogérzékenység vagy ínyprobléma: Ilyenkor először az okot kell tisztázni és szükség esetén kezelni.
• A páciens 18 év alatti: Ebben az életkorban a fogak fejlődése még nem feltétlenül fejeződött be, és a fogbél érzékenyebb lehet. Fogfehérítés ebben a korcsoportban általában nem javasolt.

A fogorvos színkulcs segítségével összehasonlíthatóan megítélheti a fogak jelenlegi árnyalatát, és meghatározhatja a reálisan elérhető eredményt. Ha az elszíneződés hirtelen jelent meg, csak egy fogat érint, vagy fájdalommal, érzékenységgel jár, a fehérítés helyett először kivizsgálásra van szükség.

Hogyan működik a fogfehérítés?

A fogfehérítés kémiai oxidációval működik. A professzionális eljárások során leggyakrabban hidrogén-peroxidot vagy karbamid-peroxidot használnak. A karbamid-peroxid fokozatosan hidrogén-peroxidra és karbamidra bomlik.

A peroxidok a fogzománc és a dentin elszíneződést okozó pigmentmolekuláira hatnak. Ezek szerkezete megváltozik, ezért a fogak világosabbnak tűnhetnek. A kezelés eredménye függ az elszíneződés típusától, a fogak állapotától és a használt készítménytől.

A professzionális fogfehérítés típusai

A fogorvosi felügyelettel végzett fogfehérítésnek két fő formája van.

1. Rendelői fogfehérítés: A fogorvos magasabb koncentrációjú fehérítő gélt alkalmaz. Egyes rendszerekben LED-es fényt vagy más fényforrást is használnak, de ez nem minden esetben jelent tartósabb vagy jobb eredményt. A rendelői kezelés általában gyorsabban hoz látható változást, az eredmény mértéke azonban egyénenként eltér.

2. Otthoni, egyéni sínes fogfehérítés: A fogorvos lenyomat alapján személyre szabott sínt készít. A páciens ebbe helyezi a fogorvostól kapott, alacsonyabb koncentrációjú, általában 10–20 százalékos karbamid-peroxidot tartalmazó gélt, majd a sínt éjszakára vagy naponta néhány órára felhelyezi. A kezelés többnyire egy-két hétig tart. A hatás fokozatos, és a fogorvos szükség esetén módosíthatja a kezelést.

Szabályozás és biztonság

Az Európai Unióban, így Magyarországon is, a 0,1 százaléknál magasabb, de legfeljebb 6 százalékos hidrogén-peroxid-tartalmú fogfehérítő termékek 18 éves kor felett, fogorvosi konzultációt követően használhatók. A 6 százaléknál magasabb koncentrációjú termékek kizárólag fogorvosi alkalmazásban jöhetnek szóba.

A szabályozás célja a szakszerűtlen használatból eredő problémák mérséklése. Helytelen alkalmazás esetén fogérzékenység, ínyirritáció vagy kémiai sérülés is kialakulhat.

A fogfehérítés fejlesztésének egyik célja, hogy a kezelések hatékonysága mellett az érzékenység is minél kisebb legyen. A kezelés azonban nem szünteti meg a fogszuvasodást, az ínybetegséget vagy a fog belsejében kialakult elváltozást. A biztonságos választás alapja ezért a megfelelő diagnózis, az egészséges fogak és íny, valamint az egyéni állapothoz igazított kezelési terv.