Fogfelszívódás: mit jelent, hogyan ismerhető fel és hogyan kezelhető?

A fogfelszívódás, más néven reszorpció során a fog keményszövetei fokozatosan lebomlanak. Maradó fogaknál ez kóros folyamat, amely sokáig nem okoz panaszt, ezért gyakran csak fogászati vizsgálat vagy röntgenfelvétel során derül ki.

A változás a fog belsejéből vagy a gyökér külső felszínéről indulhat. A kezelés lehetősége attól függ, pontosan hol található az elváltozás, mi válthatta ki, és mennyire előrehaladott.

Mi történik fogfelszívódáskor?

A fog gyökerét kívül cement, belül pedig dentin, vagyis a fog fő keményszövete alkotja. Ezeket általában védőrétegek óvják a bontósejtektől. A gyökér külső felszínén ilyen réteg a precement, a fogbél felőli oldalon pedig a predentin.

Ha ezek a védőrétegek sérülnek, például sérülés vagy gyulladás következtében, a fogfelszínen olyan sejtek tapadhatnak meg, amelyek lebontják a keményszövetet. Ezeket odontoklasztoknak, illetve oszteoklaszt-szerű sejteknek nevezik. A folyamat nem egyszerűen „téves immunreakció”, és oka nem minden esetben állapítható meg egyértelműen.

Két fő formája van: belső és külső fogfelszívódás.

Belső fogfelszívódás

A belső, vagy internális fogfelszívódás a fogbélüreg felől indul. Ilyenkor a fog belsejében lévő szövetekhez kapcsolódó bontó folyamat alakít ki üreget a dentinben.

Sok esetben nincs érzékelhető tünete. Előrehaladott állapotban a korona rózsaszínes elszíneződése is megjelenhet, amikor a gyulladt, erekkel átszőtt szövet áttűnik az elvékonyodott foganyagon.

A belső fogfelszívódás összefügghet korábbi sérüléssel, mély töméssel, a fogbél irritációjával vagy fertőzésével. A folyamat aktív szakaszában a fogbél egy részének vérellátása rendszerint még fennáll. Ha a fogbél elhal, az aktív belső felszívódás általában leállhat, de ettől a fog problémája nem feltétlenül oldódik meg.

Külső fogfelszívódás

Külső, vagy externális fogfelszívódás esetén a lebontás a gyökér külső felszínén kezdődik. Ennek több típusa lehet, és a kezelés is ezek szerint változik.

Kiváltó tényező lehet például:

• fogat érintő sérülés, különösen kimozdulás vagy kiesés;
• fogszabályozó kezelés során kialakuló gyökérfelszíni elváltozás;
• beékelődött fog nyomása a szomszédos fog gyökerén;
• a gyökér körüli gyulladás vagy más helyi elváltozás.

Fogszabályozás során a gyökércsúcsok kisebb mértékű felszívódása előfordulhat, ezért fontosak a kezelés alatti ellenőrzések. A kockázatot az alkalmazott erők mellett az egyéni adottságok és a fogak korábbi állapota is befolyásolhatja.

Helyettesítő felszívódás és ankilózis

A helyettesítő felszívódás gyakran súlyos fogsérülés után alakul ki. Ilyenkor a foggyökér és a környező csont közötti rugalmas rostos kapcsolat károsodik, a csont pedig közvetlenül összenőhet a gyökérrel. Ezt ankilózisnak nevezik.

A fog fokozatosan elveszítheti helyét a harapásban, különösen növekedésben lévő gyermekeknél és serdülőknél. Az ankilózis gyanúját fogorvosi vizsgálat és képalkotó felvétel erősítheti meg.

Hogyan derül ki?

A fogfelszívódás gyakran panaszmentes. Előfordulhat érzékenység, fájdalom, elszíneződés vagy a fog helyzetének megváltozása, de ezek a tünetek önmagukban nem igazolják a diagnózist.

A fogorvos a szájvizsgálat, szükség esetén érzékenységi vizsgálatok és röntgenfelvételek alapján állapíthatja meg, hogy van-e elváltozás. A hagyományos, gyökér körüli röntgenfelvétel sok esetben elegendő lehet. Összetettebb helyzetekben CBCT-vizsgálat, vagyis háromdimenziós fogászati képalkotás segíthet pontosabban felmérni az elváltozás helyét és kiterjedését.

A CBCT nem minden esetben szükséges. Akkor lehet indokolt, ha a háromdimenziós kép érdemben befolyásolja a kezelési tervet.

Milyen kezelések jöhetnek szóba?

A kezelés célja a felszívódás kiváltó okának kezelése, a folyamat megállítása, illetve a fog megtarthatóságának felmérése.

Belső fogfelszívódásnál gyakran gyökérkezelésre van szükség. Ennek során a fogbél érintett szöveteit eltávolítják, a gyökércsatornát megtisztítják és lezárják. Ha a beavatkozás időben történik, jó esély lehet a fog megtartására, de a kilátásokat az elváltozás mérete és esetleges gyökérfal-átfúródása is befolyásolja.

Külső fogfelszívódásnál a kezelés a típustól függhet. Szükség lehet a kiváltó gyulladás megszüntetésére, a fogszabályozó erők módosítására, a sérült terület helyreállítására vagy egyes esetekben sebészi feltárásra. A nyaki területen kialakuló, úgynevezett invazív cervikális reszorpció kezelése különösen összetett lehet.

Helyettesítő felszívódás esetén a gyökérkezelés önmagában nem állítja meg a folyamatot. Ilyenkor a fogorvos a fog állapota, a harapás és az egyéni körülmények alapján dönthet megfigyelésről, hosszabb távú tervezésről vagy a fog eltávolításáról és pótlásáról. Előrehaladott, már nem helyreállítható esetben a fog eltávolítása is szükségessé válhat.

Mikor érdemes fogorvoshoz fordulni?

A fogfelszívódást házi módszerekkel nem lehet kezelni. Fogorvosi vizsgálat javasolt, ha egy fog elszíneződik, tartósan érzékeny vagy fáj, illetve ha korábbi sérülés után panasz jelentkezik.

Friss fogsérülés, kimozdult vagy kiesett fog esetén sürgős fogászati ellátás szükséges. Azonnali sürgősségi segítséget igényelhet a légzést vagy nyelést nehezítő arc-, száj- vagy nyaki duzzanat, az el nem álló erős vérzés, illetve a súlyos arc- vagy állkapocssérülés.

Mit vizsgálnak a kutatások?

A fogfelszívódás hátterében zajló sejtes folyamatok kutatása ma is aktív terület. A gyulladásos jelzőmolekulák és a RANK/RANKL/OPG rendszer szerepet játszhatnak a bontósejtek működésének szabályozásában. Ezek jobb megértése később pontosabb megelőzési és kezelési lehetőségekhez vezethet.

Jelenleg azonban a korai felismerés, a kiváltó ok kezelése és az egyénre szabott fogorvosi ellátás a legfontosabb. A rendszeres kontroll különösen lényeges lehet fogsérülés vagy fogszabályozó kezelés után, mert az elváltozás sokszor még panaszmentes állapotban felismerhető.