Nyelvlökéses nyelés gyermekkorban: mikor természetes, és mikor érdemes kivizsgálást kérni?

Sok szülő aggódik amiatt, hogy a csecsemő gyakran kidugja a nyelvét. Ez önmagában többnyire természetes jelenség. A csecsemőkori nyelvkilökő reflex segíthet a táplálkozásban, és abban is, hogy a baba a szájába kerülő szilárdabb tárgyakat kilökje. A hozzátáplálás időszakára ez a reflex általában fokozatosan háttérbe szorul.

Akkor lehet szükség további vizsgálatra, ha a nyelv előretolása későbbi életkorban is tartósan fennmarad, és a nyelés, a beszéd, a rágás vagy a fogazat fejlődésének részévé válik.

Amikor a nyelv előretolása tartós mintává válik

Nyelvlökéses nyelésről akkor beszélünk, amikor nyeléskor a nyelv a fogak közé vagy a fogsorhoz nyomódik, ahelyett hogy a szájpadlás felé támaszkodna. Egyes gyermekeknél nyugalomban is előrébb helyezkedhet el a nyelv, és a száj gyakran nyitva marad.

Ennek hátterében többféle tényező állhat, ezért a biztos okot vizsgálat tisztázhatja.

Lehetséges háttértényezők

Orrlégzést nehezítő állapotok: A megnagyobbodott orr- vagy garatmandula, illetve a tartós orrdugulással járó allergia hozzájárulhat a szájlégzéshez és a nyelv megváltozott nyugalmi helyzetéhez.
Nyelvfék-rövidülés: A rövid vagy feszes nyelvfék korlátozhatja a nyelv mozgását. Ennek jelentőségét mindig egyéni vizsgálat alapján lehet megítélni.
Elhúzódó cumihasználat vagy ujjszopás: Ezek a szokások is befolyásolhatják a nyelv helyzetét és a fogazat fejlődését.

A tartósan fennálló, kedvezőtlen nyelési minta összefügghet harapási eltérésekkel, például elöl nyitott harapással vagy a fogak közötti résekkel. A hangképzést is befolyásolhatja: előfordulhat, hogy egyes hangok, például az sz, z vagy c képzése pontatlanná válik. A nyelv szélén látható foglenyomatok szintén felhívhatják a figyelmet egy eltérésre, de önmagukban nem jelentenek diagnózist.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

A csecsemőkori nyelvöltögetés önmagában általában nem ok az aggodalomra. Érdemes azonban gyermekorvosi, gyermekfogorvosi vagy fogszabályozó szakorvosi véleményt kérni, ha a gyermeknél tartósan jelen van az alábbiak valamelyike:

nyugalomban gyakran nyitva tartja a száját, vagy jellemzően a száján át lélegzik;
a nyelve rendszeresen a fogai között látható;
rágáskor, nyeléskor vagy étkezéskor feltűnő nehézséget tapasztalnak;
a beszédhangok képzése tartósan pontatlannak tűnik;
harapási eltérés vagy a fogak állásának változása látható.

Ha felmerül az orrlégzést akadályozó eltérés vagy a nyelvfék szerepe, a gyermekorvos vagy gyermekfogorvos szükség esetén fül-orr-gégészeti vizsgálatot javasolhat. A nyelés és a beszéd funkcionális vizsgálatában logopédus, a fogazat és a harapás értékelésében fogszabályozó szakorvos vehet részt.

Mit jelent az orofaciális myofunkcionális zavar?

A tartósan fennmaradó nyelvlökéses nyelés az orofaciális myofunkcionális zavarok közé tartozhat. Ez az arc, a száj és a garat izmainak működését érintő eltérések gyűjtőneve. Hatással lehet a nyugalmi nyelvtartásra, az ajakzárásra, a légzésre, a rágásra, a nyelésre és a beszédre.

A kivizsgálás során az érintett szakemberek megfigyelhetik többek között a nyelv nyugalmi helyzetét, a légzés módját és a nyelés mintáját. A kezelés szükségességéről és formájáról az egyéni állapot alapján lehet dönteni.

A kezelés szerepe

Ha a vizsgálat szerint indokolt, a logopédus által vezetett myofunkcionális terápia segíthet a nyelv, az ajkak és az arcizmok összehangoltabb használatának gyakorlásában. A cél általában a megfelelő nyugalmi nyelvtartás, az ajakzárás és a helyes nyelési minta kialakítása.

Amennyiben légúti akadály, nyelvfék-rövidülés vagy harapási eltérés is szerepet játszik, ezek rendezése is része lehet az ellátásnak. A fül-orr-gégész, a logopédus és a fogszabályozó szakorvos együttműködése segíthet abban, hogy a gyermek a számára megfelelő vizsgálatot és kezelést kapja.