A szájüregi és nyelőcsőrák megelőzése: mit tehetünk a mindennapokban?

A szájüregi daganatok és a nyelőcsőrák súlyos betegségek. Egyes kockázati tényezőik, például a dohányzás és a rendszeres, nagy mennyiségű alkoholfogyasztás közösek. A kockázat csökkentésében sokat számíthatnak az életmódbeli változtatások, a tartós panaszok kivizsgáltatása és a rendszeres fogászati ellenőrzés.

A korai felismerés javíthatja a kezelési lehetőségeket, ezért érdemes figyelni a szájüregben megjelenő, nem múló elváltozásokra és a nyelést érintő panaszokra.

A szájüregi rák lehetséges korai jelei

Szájüregi daganat az ajkakon, a nyelven, az ínyen, a szájpadláson vagy a szájüreg más területén is kialakulhat. A szájüregi daganatokat gyakran a garat egyes területeinek, például a nyelvgyöknek és a manduláknak a daganataival együtt említik, mert kockázati tényezőik részben átfednek.

A következő tünetek önmagukban nem jelentenek feltétlenül daganatot, de ha két hétnél tovább fennállnak, fogorvosi vagy orvosi vizsgálatot indokolnak:

• nem gyógyuló seb vagy fekély a szájban, illetve az ajkakon;
• fehér vagy vörös folt a szájnyálkahártyán;
• duzzanat vagy csomó a szájban, illetve megnagyobbodott nyirokcsomó a nyakon;
• megmagyarázhatatlan foglazulás;
• tartós száj- vagy torokfájdalom, esetleg fülbe sugárzó fájdalom;
• nyelési nehézség, fájdalmas nyelés vagy az állkapocs mozgásának beszűkülése.

A vörös folt, az úgynevezett erythroplakia különösen indokolttá teheti a mielőbbi szakorvosi vizsgálatot. A biztos diagnózist azonban csak vizsgálat és szükség esetén szövettani mintavétel alapján lehet felállítani.

Kockázati tényezők és a megelőzés lehetőségei

A dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás a szájüregi és garatdaganatok fontos kockázati tényezői. Együttes jelenlétük különösen kedvezőtlen lehet. A kockázatot növelheti a humán papillomavírus, vagyis a HPV egyes típusaival való fertőzés is, elsősorban bizonyos garatdaganatok esetében.

Az ajkakat érő erős, tartós napsugárzás az ajakdaganatok kockázatával is összefügghet. A rosszul illeszkedő fogpótlás vagy éles fogszél okozta tartós sérülést érdemes fogorvossal ellenőriztetni, különösen akkor, ha a nyálkahártya nem gyógyul.

A kockázat csökkentésében ezek a lépések segíthetnek:

• a dohányzás abbahagyása;
• az alkoholfogyasztás mérséklése;
• az ajkak védelme erős napsütésben, például fényvédőt tartalmazó ajakápolóval;
• alapos, rendszeres szájápolás;
• fogászati ellenőrzés az egyéni szükségletnek megfelelő gyakorisággal;
• a rosszul illeszkedő fogpótlások és más tartós irritációt okozó problémák rendezése.

A fogorvosi vizsgálat során a szakember a szájnyálkahártyát is megtekintheti, és szükség esetén további kivizsgálást javasolhat.

A nyelőcsőrák tünetei és kockázati tényezői

A nyelőcső a garatot a gyomorral összekötő izmos cső. A nyelőcső daganatai korai szakaszban kevés vagy semmilyen panaszt nem okozhatnak.

A két leggyakoribb típus a laphámrák és az adenokarcinóma. A laphámrák kockázatával összefügghet a dohányzás és az alkoholfogyasztás. Az adenokarcinóma kialakulásában szerepe lehet a refluxbetegségnek, az elhízásnak és a Barrett-nyelőcsőnek is.

Refluxbetegségben a gyomortartalom visszaáramlik a nyelőcsőbe, ami gyomorégést vagy savas felböfögést okozhat. Tartós reflux esetén a nyelőcső nyálkahártyája megváltozhat; ezt az állapotot Barrett-nyelőcsőnek nevezik. A Barrett-nyelőcső fokozott kockázatot jelenthet, ezért az érintettek követése és kezelése gasztroenterológus feladata.

Figyelmeztető tünet lehet:

• fokozódó nyelési nehézség, különösen ha először a szilárd ételek, később a folyadékok lenyelése is nehezebbé válik;
• fájdalmas nyelés;
• tartós mellkasi fájdalom;
• rekedtség vagy tartós köhögés;
• akaratlan fogyás.

Ezeknek a panaszoknak többféle oka lehet, de kivizsgálásuk nem halogatható. Tartós reflux, nyelési nehézség, fogyás vagy visszatérő mellkasi panasz esetén háziorvoshoz vagy gasztroenterológushoz érdemes fordulni. A nyelőcső vizsgálata jellemzően endoszkóppal, vagyis tükrözéssel történik.

Diagnózis és kezelés

Gyanús szájüregi elváltozás esetén a fogorvos vagy szakorvos további vizsgálatot, szükség esetén biopsziát, vagyis szövettani mintavételt javasolhat. Nyelőcsődaganat gyanújakor a mintavétel általában endoszkópos vizsgálat során történik.

A daganat kiterjedésének megítéléséhez képalkotó vizsgálatokra is szükség lehet. A kezelési tervet több szakterület képviselőiből álló onkológiai csoport alakítja ki. A lehetőségek a daganat típusától, helyétől, kiterjedésétől és az érintett általános állapotától függnek. Szóba jöhet műtét, sugárkezelés, gyógyszeres daganatellenes kezelés, egyes esetekben célzott terápia vagy immunterápia.

A HPV elleni védőoltás fontos szerepet játszik a HPV-vel összefüggő betegségek megelőzésében, és a fej-nyaki daganatok egy részének kockázatát is csökkentheti. Az oltással kapcsolatos egyéni kérdésekben háziorvos, gyermekorvos vagy szakorvos tud tájékoztatást adni.

Mikor kérjen segítséget?

Kérjen mielőbb fogorvosi vagy orvosi vizsgálatot, ha a szájban lévő seb, folt, csomó vagy fájdalom két héten belül nem múlik el, illetve ha nyelési nehézség, fogyás vagy tartós rekedtség jelentkezik.

Azonnali sürgősségi ellátás szükséges, ha a száj-, arc- vagy nyaki duzzanat légzési, nyelési vagy beszédnehézséget okoz, ha erős, el nem álló vérzés jelentkezik, vagy súlyos arc- és állkapocssérülés történik.

A kockázati tényezők csökkentése, a tartós tünetek komolyan vétele és a rendszeres ellenőrzés nem ad teljes védelmet, de segíthet abban, hogy egy esetleges elváltozás minél korábban kiderüljön.