Duzzanat az állkapocs alatt: lehetséges nyálmirigyproblémák és teendők

Az állkapocs alatt megjelenő, érzékeny csomó vagy duzzanat többféle ok miatt alakulhat ki. Gyakori lehetőség az állkapocs alatti, úgynevezett szubmandibuláris nyálmirigy problémája. Ezek a mirigyek nyálat termelnek, amely segíti az emésztés kezdeti szakaszát, és ásványi anyagaival hozzájárul a fogzománc savakkal szembeni védelméhez.

Ha a nyál elfolyása akadályozott, vagy a mirigy begyullad, feszítő érzés, fájdalom és duzzanat jelentkezhet. A pontos okot azonban vizsgálat nélkül nem lehet biztosan megállapítani.

A gyakori okok és az otthoni teendők

Nyálkő okozta elzáródás

Az állkapocs alatti nyálmirigy duzzanatának gyakori oka a nyálkőbetegség, szakmai nevén sialolithiasis. A nyálkövek a nyál egyes alkotóelemeiből képződnek, és elzárhatják a nyálmirigy kivezetőcsövét.

A kőképződést elősegítheti a csökkent nyáltermelés, például elégtelen folyadékbevitel vagy egyes gyógyszerek mellékhatása miatt. Ilyen gyógyszerek lehetnek többek között bizonyos vízhajtók, antihisztaminok és antidepresszánsok. Szerepe lehet a nyál összetételének, valamint a kivezetőcső szűkületének is.

Ha egy kő akadályozza a nyál áramlását, a nyál feltorlódhat a mirigyben. Ez duzzanatot, feszülést és fájdalmat okozhat. Jellemző, hogy a panasz étkezéskor, különösen savanyú ételek hatására erősödik, mert ilyenkor fokozódik a nyáltermelés.

Mit lehet tenni átmenetileg?

Enyhe panaszoknál, ha nincs láz vagy kifejezett gyulladásra utaló jel, néhány óvatos módszer átmenetileg segíthet a nyál áramlásának támogatásában.

• Fogyasszon elegendő folyadékot, elsősorban vizet.
• Cukormentes rágógumi serkentheti a nyáltermelést.
• A meleg, nedves borogatás átmenetileg enyhítheti a kellemetlen feszülést.
• A mirigy óvatos masszírozása egyes esetekben segíthet, de láz, erős fájdalom, vörösség vagy gennyes váladék esetén ne próbálkozzon vele.

Az otthoni módszerek nem helyettesítik a kivizsgálást, és nem oldanak meg minden elzáródást. Ha a panasz visszatér, nem javul vagy romlik, fogorvosi, fül-orr-gégészeti vagy háziorvosi vizsgálat szükséges.

Fertőzések és más lehetséges okok

Nem minden állkapocs alatti duzzanatot okoz nyálkő. Bakteriális nyálmirigy-gyulladás is kialakulhat, különösen kiszáradás esetén, illetve idősebb vagy legyengült szervezetű embereknél. Ilyenkor láz, fokozódó fájdalom, bőrpír vagy a szájban megjelenő gennyes váladék is előfordulhat.

Vírusfertőzések, például a mumpsz elsősorban a fültőmirigyet érintik, de ritkán az állkapocs alatti nyálmirigyek is megnagyobbodhatnak. Ritkábban jó- vagy rosszindulatú nyálmirigydaganat is állhat a háttérben.

A Sjögren-szindróma autoimmun betegség, amelyhez tartós nyálmirigy-duzzanat, szájszárazság és szemszárazság is társulhat.

Az állkapocs alatti csomó nem mindig nyálmirigy eredetű. A közeli nyirokcsomók is megnagyobbodhatnak például torokgyulladás vagy fogászati gyulladás kapcsán.

Mikor szükséges mielőbb orvoshoz fordulni?

Vizsgálat indokolt, ha a duzzanat néhány napon belül nem javul, ismételten visszatér vagy egyre nagyobb lesz. Mielőbbi ellátást igényelhet az is, ha az alábbi tünetek jelentkeznek:

• láz vagy hidegrázás;
• a duzzanat feletti bőr vörös, meleg vagy fájdalmas;
• gennyes váladék jelenik meg a szájban;
• erős fájdalom, szájnyitási nehezítettség vagy nyelési panasz alakul ki;
• a csomó kemény, nem mozdítható vagy gyorsan növekszik.

Ha a száj-, arc- vagy nyaki duzzanat a légzést, nyelést vagy beszédet is nehezíti, sürgős ellátásra van szükség.

A kivizsgálás és a kezelés lehetőségei

A kivizsgálás célja annak tisztázása, hogy nyálkő, gyulladás, nyirokcsomó-megnagyobbodás vagy más elváltozás okozza-e a duzzanatot. Az orvos megtapinthatja a nyálmirigyet és a szájfeneket, valamint ellenőrizheti, ürül-e nyál a kivezetőcső nyílásából.

A nyaki ultrahang gyakran segít a nyálkő, a nyálmirigy szerkezeti eltéréseinek vagy esetleges tályognak a felismerésében. Bizonytalan esetben, mélyebben elhelyezkedő kő vagy daganat gyanúja esetén CT- vagy MRI-vizsgálat is szóba jöhet.

Az állkapocs alatti nyálmirigyben azért képződnek gyakrabban kövek, mert a kivezetőcsöve hosszú, felfelé halad, és a nyál összetétele is kedvezhet a lerakódások kialakulásának.

Kezelés nyálkő esetén

A kezelés a kő méretétől, helyétől és az okozott panaszoktól függ. Kisebb kövek olykor konzervatív módszerekkel is távozhatnak, de tartós vagy visszatérő elzáródásnál beavatkozásra lehet szükség.

A sialendoszkópia során vékony endoszkópot vezetnek a nyálmirigy kivezetőcsövébe. Ezzel az orvos közvetlenül megvizsgálhatja a csatornát, és bizonyos esetekben el is távolíthatja a követ. Nagyobb vagy kedvezőtlen helyzetű kövek esetén más eljárás, például szájon belüli sebészi eltávolítás, egyes esetekben lökéshullám-kezelés jöhet szóba.

A nyálmirigy teljes eltávolítása csak meghatározott esetekben merül fel, például súlyosan károsodott, tartósan gyulladt mirigy vagy daganat esetén.

Fertőzés és daganat kezelése

Bakteriális nyálmirigy-gyulladásnál az orvos az állapot alapján dönt a kezelésről. Ez magában foglalhat antibiotikumot, a folyadékbevitel rendezését, a nyál elfolyásának biztosítását, illetve tályog esetén annak sebészi megnyitását is.

Daganatos elváltozás gyanújánál további vizsgálatokra, szükség esetén szövettani mintavételre lehet szükség. A kezelés a pontos diagnózistól függ, és több szakterület együttműködését is igényelheti.

Az állkapocs alatti duzzanat gyakran kezelhető okra vezethető vissza, de tünet alapján nem érdemes öndiagnózist felállítani. A tartós, visszatérő vagy gyulladásos jelekkel járó panaszt célszerű szakemberrel kivizsgáltatni.