Hány fogunk van? A tejfogaktól a bölcsességfogakig

Az alapok: a fogak száma gyermek- és felnőttkorban

Sokakban felmerül a kérdés, hány fogunk van pontosan: amikor egy gyermeknek kiesik az első tejfoga, vagy amikor a bölcsességfogak panaszt okoznak. Életünk során két fogsorunk alakul ki, amelyek száma és feladata is eltér.

A tejfogak: az első húsz

Az első tejfogak általában hat hónapos kor körül törnek elő, de az időpont egyénenként eltérhet. A tejfogazat 20 fogból áll: 10 felül és 10 alul.

8 metszőfogból;
4 szemfogból;
8 tejőrlőfogból.

A tejfogazatban nincsenek kisőrlők. A teljes tejfogazat rendszerint hároméves korra alakul ki.

A tejfogak nemcsak a rágást segítik, hanem helyet is biztosítanak a később előtörő maradandó fogaknak. Ezért ezek ápolása is lényeges. Egy korán elvesztett tejfog befolyásolhatja a maradandó fogak helyzetét, ezért szuvasodás vagy sérülés esetén érdemes fogorvosi vizsgálatot kérni.

A szájüreg tisztán tartását már csecsemőkorban el lehet kezdeni, például nedves gézlappal. Az első fogak megjelenése után puha, életkornak megfelelő fogkefével lehet folytatni az ápolást.

A maradandó fogak: a teljes fogazat

A fogváltás többnyire hatéves kor körül kezdődik, és a kora tizenéves évekig tart. A teljes maradandó fogazat – négy bölcsességfoggal együtt – 32 fogból áll.

8 metszőfog: elöl helyezkednek el, a harapásban és a táplálék darabolásában vesznek részt.
4 szemfog: a metszőfogak mellett találhatók, hegyes csúcsuk a tépést segíti.
8 kisőrlő: a falat aprításában és a rágás előkészítésében van szerepük. A tejőrlőket váltják fel.
12 nagyőrlő: a fogsor hátsó részén helyezkednek el, feladatuk a táplálék alapos őrlése. Ide tartozik a négy bölcsességfog is.

A 32 fog sok felnőttnél inkább elméleti szám, mert a bölcsességfogak nem mindig fejlődnek ki, vagy nem tudnak megfelelően előtörni. Helyhiány, részleges előtörés vagy kedvezőtlen helyzet esetén gyulladás, fájdalom, szuvasodás vagy a szomszédos fogak károsodása is kialakulhat. Hogy szükség van-e eltávolításra, azt fogorvosi vizsgálat alapján lehet eldönteni.

A maradandó fog elvesztése után új fog már nem nő. A foghiány ronthatja a rágást, és idővel a megmaradt fogak elmozdulását is előidézheti. A kiváltó ok tisztázása és a fogpótlás lehetőségeinek megbeszélése ezért fogorvosi feladat. Vérző íny, fogmozgás vagy tartós fogfájás esetén mielőbbi vizsgálat indokolt.

A fogszámot befolyásoló állapotok

A fogak száma részben öröklött tényezőktől is függhet. Ritkábban fejlődési eltérések miatt kevesebb vagy több fog alakul ki a szokásosnál.

Fogvesztés és fogágybetegség

A fogvesztés gyakori okai közé tartozik a kezeletlen fogszuvasodás és a fogágybetegség. A fogágybetegség a fogakat tartó szöveteket érinti, és előrehaladott esetben a fogak meglazulásához, elvesztéséhez vezethet.

Kialakulásában a lepedék okozta gyulladás mellett szerepet játszhat a dohányzás, a genetikai hajlam és egyes általános betegségek, például a cukorbetegség is. A biztos diagnózist fogorvosi vizsgálat alapján lehet felállítani.

Fejlődési eltérések

Csírahiány: egy vagy több fogcsíra veleszületetten hiányzik, ezért az érintett fog nem fejlődik ki. Gyakran a bölcsességfogak, a felső oldalsó metszőfogak vagy az alsó kisőrlők érintettek. Súlyosabb esetben több fog hiányzik, ritkán pedig a teljes fogazat. Az ellátás az egyéni helyzettől függhet, és fogszabályozást vagy fogpótlást is magában foglalhat.
Számfeletti fogak: ilyenkor a szokásosnál több fog fejlődik ki. Gyakran a felső metszőfogak között jelenik meg ilyen fog, amely torlódást vagy a fogak előtörésének zavarát okozhatja. Az eltávolítás szükségességét fogorvos vagy szájsebész mérlegeli.

Kutatások és a fogpótlás jövője

A fogászati kutatások a meglévő fogak és a fogakat tartó szövetek megőrzése mellett a szövetek regenerációjának lehetőségeit is vizsgálják. Kutatások folynak például a fogágybetegség miatt károsodott csont és lágyszövetek helyreállításáról.

A hiányzó fogak biológiai úton történő pótlása jelenleg kutatási terület. A gyakorlatban a foghiány pótlására ma fogpótlások, például hidak, kivehető pótlások vagy implantátumok jöhetnek szóba, az egyéni adottságok és a fogorvosi vizsgálat eredménye alapján.

A szájüreg állapota és az általános egészség között több összefüggést is vizsgálnak, különösen a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek kapcsán. Ezek az összefüggések azonban önmagukban nem jelentenek minden esetben közvetlen ok-okozati kapcsolatot.

A fogak megőrzésében továbbra is a rendszeres szájápolás, a fogorvosi ellenőrzés és az elváltozások korai felismerése a legfontosabb. Szükség esetén a fogorvos képalkotó vizsgálatot is javasolhat a pontosabb diagnózis érdekében.