Sjögren-szindróma: szájszárazság, szemszárazság és kivizsgálás

A Sjögren-szindróma autoimmun betegség, amely gyakran a könny- és nyáltermelés csökkenésével jár. Emiatt tartós szemszárazság és szájszárazság alakulhat ki, de a betegség az egész szervezetet érintő panaszokat is okozhat.

Milyen tünetek jelentkezhetnek?

A csökkent nyáltermelés miatt a száj száraznak, tapadósnak érződhet, nehezebbé válhat a beszéd vagy a száraz ételek lenyelése. A szájszárazság növelheti a fogszuvasodás kockázatát, és kedvezhet a szájüregi gombás fertőzés, közismert nevén szájpenész kialakulásának is.

A szemszárazság égő, szúró, homokszemérzéshez hasonló panaszt, fényérzékenységet vagy átmeneti látászavart okozhat. Súlyosabb esetben a szem felszíne is károsodhat, ezért a tartós vagy romló szemészeti panaszokat érdemes kivizsgáltatni.

Előfordulhat fáradtság, ízületi fájdalom, izomfájdalom, száraz bőr vagy más nyálkahártyák szárazsága is. Egyeseknél Raynaud-jelenség jelentkezhet: az ujjak hideg hatására elsápadhatnak, elkékülhetnek, majd kipirulhatnak.

Hogyan állapítják meg?

A tünetek önmagukban nem elegendők a diagnózishoz, mert szájszárazságot és szemszárazságot többféle állapot, gyógyszer vagy környezeti tényező is okozhat. A kivizsgálás során az orvos a panaszok mellett laborvizsgálatokat, könny- és nyáltermelést vizsgáló teszteket, valamint szükség esetén más vizsgálatokat is kérhet.

A diagnózisban szerepet kaphatnak az anti-SSA és anti-SSB antitestek. Bizonyos esetekben kis nyálmirigy-biopsziára is szükség lehet: ilyenkor az alsó ajak belső felszínéről vesznek apró szövetmintát. A mintában látható gyulladás mértékét úgynevezett fókuszpontszámmal is értékelhetik.

A Sjögren-szindrómát gyakran elsődleges és más betegségekhez társuló formára osztják. Utóbbi például reumatoid arthritis vagy más autoimmun betegség mellett is előfordulhat.

Mit lehet tenni a panaszok enyhítésére?

A kezelés célja a tünetek csökkentése, a szövődmények megelőzése és az esetleges szervi érintettség kezelése. Szemszárazság esetén könnypótló készítmények, szájszárazság esetén nyálpótlók segíthetnek a kellemetlenség enyhítésében.

Egyes esetekben az orvos a nyál- és könnytermelést serkentő gyógyszert, például pilokarpint vagy cevimelint javasolhat. Ízületi vagy más általános tüneteknél hidroxiklorokin is szóba kerülhet. Ritkábban, kiválasztott esetekben biológiai kezelés, például rituximab alkalmazását is mérlegelhetik, de ennek helye mindig egyéni szakorvosi döntést igényel.

A szájszárazság miatt különösen fontos a rendszeres fogorvosi ellenőrzés és a gondos szájápolás. A tüneti készítmények enyhíthetik a panaszokat, de a kiváltó állapot kivizsgálását és a személyre szabott kezelést nem helyettesítik.