Streptococcus okozta torokgyulladás: tünetek, kivizsgálás és kezelés

Mit érdemes tudni róla?

A hirtelen kialakuló, erős torokfájást láz és fájdalmas nyelés is kísérheti. Ilyenkor többféle fertőzés is szóba jöhet, köztük az A-csoportú Streptococcus, vagyis a Streptococcus pyogenes baktérium okozta torokgyulladás.

A torokfájások nagy részét vírusok okozzák, ezért a tünetek alapján önmagában nem lehet biztosan eldönteni, mi áll a háttérben. A streptococcus okozta fertőzés gyakoribb gyermekeknél, de felnőtteknél is előfordulhat. Fontos a kivizsgálás, mert igazolt bakteriális fertőzés esetén a kezelés eltérhet a vírusos torokgyulladásétól.

Milyen tünetek utalhatnak rá?

Streptococcus okozta torokgyulladás esetén gyakori lehet:

• a hirtelen kezdődő, erős torokfájás;
• a láz;
• a fájdalmas nyelés;
• a vörös, duzzadt mandulák, esetenként fehéres lepedékkel vagy gennycsapokkal;
• a nyak elülső részén tapintható, érzékeny nyirokcsomók.

Orrfolyás és köhögés kevésbé jellemző erre a fertőzésre. Ha ezek is jelen vannak, nagyobb eséllyel vírusos eredetű torokfájásról lehet szó, de ez nem zárja ki teljesen a streptococcus fertőzést.

A baktérium főként légúti váladékkal és közeli kontaktus útján terjed, ezért közösségekben könnyebben továbbadható. A lappangási idő, vagyis a fertőződés és a tünetek megjelenése közötti időszak általában 2–5 nap.

Mikor érdemes orvoshoz fordulni?

Erős torokfájás, láz, nyelési fájdalom vagy duzzadt mandulák esetén célszerű rövid időn belül háziorvossal vagy gyermekorvossal egyeztetni. A biztos okot vizsgálat és szükség esetén torokváladékból végzett teszt tisztázhatja.

Azonnali sürgősségi ellátás szükséges, ha a torok- vagy nyaki duzzanat légzési, nyelési vagy beszédnehézséget okoz, illetve ha az érintett nem tud folyadékot lenyelni vagy súlyosan elesett állapotú.

Otthon a bőséges folyadékfogyasztás, a pihenés, a sós vizes gargalizálás és egyes torokfertőtlenítő készítmények átmenetileg enyhíthetik a panaszokat. Ezek azonban nem helyettesítik a kivizsgálást, és nem szüntetik meg a bakteriális fertőzés kiváltó okát.

A kivizsgálás és a kezelés

A diagnózis alapja a tünetek, a fizikális vizsgálat és szükség esetén a kórokozó kimutatása. Az orvos a tünetek alapján mérlegeli, indokolt-e tesztet végezni. Erre használható az antigén gyorsteszt, amely rövid időn belül eredményt ad, illetve a torokváladék-tenyésztés.

Negatív gyorsteszt esetén, különösen gyermekeknél vagy erős klinikai gyanú mellett, az orvos tenyésztést is kérhet a pontosabb eredmény érdekében.

Igazolt streptococcus okozta torokgyulladásnál az orvos antibiotikumot rendelhet. Gyakran penicillin-származékot, például amoxicillint alkalmaznak; penicillinallergia esetén más készítmény jöhet szóba. A megfelelő kezelés csökkentheti a tünetek időtartamát, a fertőzés továbbadásának esélyét és egyes szövődmények, köztük a reumás láz kockázatát.

Az antibiotikumot mindig az orvos utasítása szerint kell szedni, és a felírt kezelést nem szabad önkényesen lerövidíteni vagy megszakítani. Antibiotikumot torokfájásra nem érdemes saját döntés alapján elkezdeni.

Megfelelő antibiotikum-kezelés mellett a fertőzőképesség általában hamar csökken, de a közösségbe való visszatérésről érdemes az orvos tanácsát követni. A lázmentesség és a javuló általános állapot is fontos szempont.

Előfordulás és visszatérő fertőzések

Az A-csoportú Streptococcus a torokgyulladás egyik gyakori bakteriális oka, különösen az 5–15 éves korosztályban. A baktérium skarlátot, más néven vörhenyt is okozhat; ez Magyarországon bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző betegség.

Gyakran visszatérő, dokumentált mandulagyulladások esetén szóba kerülhet a mandulaműtét. Ennek szükségességét fül-orr-gégész szakorvos mérlegeli a fertőzések gyakorisága, súlyossága, az igazolt diagnózisok és az egyéni körülmények alapján. A műtét egyes esetekben csökkentheti a későbbi epizódok számát, de nem zárja ki teljesen a torok- és garatfertőzéseket.

A streptococcus elleni vakcinák fejlesztésével kapcsolatos kutatások folynak, de a megelőzés jelenleg elsősorban a fertőzés továbbadásának csökkentésére, a kézhigiéniára és a szükséges orvosi kivizsgálásra épül.