Mi a teendő állkapocstörés gyanúja esetén?

Az állkapcsot ért erős ütés, esés vagy sportbaleset után jelentkező fájdalmat, duzzanatot vagy harapásváltozást nem szabad egyszerű zúzódásnak tekinteni. Többféle sérülés okozhat hasonló panaszt, az állkapocstörés biztos megállapításához pedig orvosi vizsgálat és gyakran képalkotó vizsgálat szükséges.

Állkapocstörés gyanúja esetén mielőbb sürgősségi ellátásra van szükség.

Az állkapocstörés lehetséges jelei

Az alábbi tünetek állkapocstörésre is utalhatnak. Nem feltétlenül jelentkeznek egyszerre.

Árulkodó tünetek

Fájdalom és duzzanat: Az érintett terület fájdalmas lehet, különösen beszédkor, rágáskor vagy szájnyitáskor. Duzzanat és véraláfutás is kialakulhat.
Megváltozott harapás: A fogak nem a megszokott módon érintkeznek, mintha „elcsúszott” volna a harapás.
Szájnyitási nehezítettség: A száj nyitása vagy zárása fájdalmassá, korlátozottá válhat.
Vérzés és fogsérülések: Vérzés jelentkezhet a szájüregben, a fogak meglazulhatnak, sérülhetnek vagy kieshetnek.
Véraláfutás a szájfenéken: A nyelv alatti területen látható véraláfutás törésre utaló jel lehet.
Zsibbadás: Az alsó ajak vagy az állcsúcs zsibbadása az alsó állcsont közelében futó ideg sérülésével is összefügghet.
Ropogó érzés vagy hang: A csontvégek elmozdulása ropogó érzést kelthet, de ezt nem szabad szándékosan ellenőrizni vagy kiváltani.

Azonnali teendők és elsősegély

Ne próbálja meg helyretenni az állkapcsot, és ne mozgassa feleslegesen. A sérült állkapocs erőltetése fokozhatja a fájdalmat és további sérülést okozhat.

Ha légzési, nyelési vagy beszédnehézség, fokozódó száj-, arc- vagy nyaki duzzanat, erős vagy el nem álló vérzés, illetve eszméletvesztés jelentkezik, azonnal hívja a 112-t.

Ha a sérült éber, ülő helyzetben maradhat, az állkapcsát pedig óvatosan megtámaszthatja a kezével.
Ne alkalmazzon szoros, fejen átvezetett kötést, mert az hányás esetén akadályozhatja a légutak szabaddá tételét.
Ha vér, nyál vagy hányadék gyűlik a szájban, a fejet óvatosan fordítsa oldalra, hogy a váladék ki tudjon folyni.
Ha egy maradó fog kiesett, ne a gyökerénél fogja meg, és ne tisztogassa erősen. Tiszta tejben vagy fiziológiás sóoldatban vigye magával az ellátásra. A fog visszahelyezhetőségét az ellátó szakember tudja megítélni.

Az állkapocstörés nem kezelhető otthon. A késlekedés vagy a szakszerűtlen beavatkozás befolyásolhatja a harapást, az állkapocs működését és a gyógyulást.

A kórházban traumatológus vagy arc-, állcsont- és szájsebész szakorvos vizsgálhatja meg a sérültet. A fizikális vizsgálat mellett röntgen- vagy CT-vizsgálatra is szükség lehet a törés helyének, kiterjedésének és az esetleges elmozdulásnak a megítéléséhez.

A kivizsgálás és kezelés fő szempontjai

Az alsó állcsont több területen is sérülhet, például az állcsúcs, az állkapocsszöglet vagy az állkapocsfej közelében. A törés helye, az elmozdulás mértéke, a harapás állapota, a fogak sérülése és az esetleges egyéb sérülések együtt határozzák meg a kezelést.

A képalkotó vizsgálat lehet panorámaröntgen, CT vagy más, az adott helyzetben indokolt vizsgálat. Komplex sérüléseknél a részletesebb képalkotás segíthet a kezelés megtervezésében.

Konzervatív kezelés

Stabil, elmozdulás nélküli vagy csak kis mértékben elmozdult töréseknél egyes esetekben műtét nélkül is sor kerülhet kezelésre. Ennek része lehet a rendszeres kontroll, az átmenetileg kímélő, pépes étrend és az állkapocs terhelésének korlátozása. A pontos teendőket mindig az ellátó szakember határozza meg.

Az állcsontok közötti rögzítés, más néven intermaxilláris fixáció vagy „szájzárás”, bizonyos esetekben a kezelés része lehet. Ilyenkor a felső és alsó fogsort drótokkal vagy rugalmas gumikkal kapcsolják össze, hogy a harapás megfelelő helyzetben maradjon.

Sebészi kezelés

Elmozdult, a harapást érintő vagy instabil töréseknél műtét válhat szükségessé. Ennek egyik gyakori módja a nyílt helyretétel és belső rögzítés, angol rövidítéssel ORIF.

A műtét során a sebész a csontvégeket a megfelelő helyzetbe igazítja, majd rendszerint kis méretű lemezekkel és csavarokkal rögzíti. A feltárás történhet a szájüregen belül, egyes sérüléseknél pedig külső metszésre is szükség lehet. A cél a csont stabil gyógyulása és a lehető legpontosabb harapás helyreállítása.

A műtét utáni gyógyulás menete egyénenként eltérhet. A kontrollvizsgálatok, az étrendre és szájápolásra vonatkozó utasítások betartása fontos része az ellátásnak. Fokozódó fájdalom, duzzanat, láz, váladékozás, új harapásváltozás vagy légzési nehézség esetén haladéktalanul jelezni kell az ellátóhelynek.

Korszerű tervezési lehetőségek

Összetett, roncsolt sérüléseknél egyes esetekben háromdimenziós képalkotás, virtuális műtéti tervezés és 3D-nyomtatott segédeszközök is támogathatják a beavatkozás előkészítését. Bizonyos helyzetekben felszívódó rögzítőanyagok alkalmazása is felmerülhet, különösen gyermekeknél, ahol a növekedés szempontja is fontos.

Az állkapocstörés komoly sérülés, de a mielőbbi, szakszerű ellátás sokat számít a gyógyulás és az állkapocs működésének helyreállítása szempontjából.