Túlharapás vagy mélyharapás: nem mindegy, milyen eltérésről van szó

Sokan „túlharapásnak” neveznek minden olyan helyzetet, amikor a felső fogsor előrébb helyezkedik el az alsónál. A fogszabályozásban azonban külön fogalom a felső és alsó metszőfogak vízszintes távolsága, valamint függőleges átfedése.

Az overjet a metszőfogak közötti vízszintes eltérést jelenti, míg a mélyharapás, vagyis az overbite a függőleges átfedést írja le. A két eltérés együtt is előfordulhat, de nem ugyanazt jelenti, ezért a kezelésük sem feltétlenül azonos.

A látható különbség: overjet vagy mélyharapás?

A fogszabályozó szakorvos vizsgálattal állapítja meg, milyen eltérésről van szó. A tükör előtt is feltűnhetnek jelek, de ezek önmagukban nem elegendők a diagnózishoz.

Overjet: amikor a felső metszők előrébb állnak

Az overjet a felső és alsó metszőfogak közötti vízszintes távolság. Általában a felső metszők néhány milliméterrel az alsók előtt helyezkednek el. Ha ez a távolság jelentősen nagyobb, megnövekedett overjetről beszélünk.

Ezt nevezi a köznyelv gyakran „nyúlfognak”. Társulhat hozzá a felső metszőfogak előredőlése is. Az előrébb álló fogak esés vagy sportbaleset során sérülékenyebbek lehetnek. Egyes eseteket az Angle-féle II/1 osztályú harapási rendellenesség kategóriájába sorolnak.

Mélyharapás: amikor a felső fogak túl nagy mértékben fedik az alsókat

A mélyharapás a fogsorok függőleges viszonyát írja le. Normális harapásnál a felső metszőfogak részben fedik az alsókat. Mélyharapás esetén ez az átfedés a szokásosnál nagyobb.

Súlyos esetben az alsó metszők a felső ínyt vagy a szájpadlást is érinthetik. Ez irritációt, fájdalmat vagy ínyproblémát okozhat. A mélyharapás bizonyos esetekben a fogak fokozott kopásával és rágási nehézséggel is együtt járhat. A biztos ok és a következmények megítéléséhez fogszabályozó vizsgálat szükséges.

Mitől alakulhat ki?

Mindkét eltérés hátterében állhatnak öröklött tényezők, például az állcsontok méret- vagy helyzetbeli sajátosságai. Az előrébb helyezkedő felső állcsont vagy a hátrébb elhelyezkedő alsó állcsont is szerepet játszhat.

Gyermekkorban bizonyos tartós szokások, például az ujjszopás vagy a hosszan fennmaradó cumihasználat is befolyásolhatják a fogazat fejlődését. A szájlégzés és az atipikus, például nyelvlökéses nyelés szintén összefügghet egyes harapási eltérésekkel. Hogy ezeknek mekkora szerepük van az adott esetben, azt vizsgálat alapján lehet megítélni.

Hogyan kezelhetők?

A kezelési tervet a fogszabályozó szakorvos az eltérés típusa, súlyossága, az életkor, az állcsontok viszonya és a fogak állapota alapján állítja össze.

• Rögzített fogszabályozó készülékek: A brekettek segítségével a fogak helyzete pontosan változtatható. A kezelés során szükség lehet a felső és alsó fogívet összekötő gumik használatára is.

• Átlátszó sínek: A kivehető alignerek több esetben szóba jöhetnek. Hogy megfelelőek-e, az eltérés jellegétől és a kezelés céljától függ.

• Növekedést befolyásoló készülékek: Gyermek- és serdülőkorban, amikor az állcsontok még fejlődnek, bizonyos esetekben speciális készülékek is alkalmazhatók. Ilyen lehet például a Herbst-készülék, a Bionator vagy a Twin-block.

• Fogeltávolítás: Egyes esetekben helyteremtés vagy az előredőlt fogak hátrébb mozgatása érdekében fogeltávolítás is felmerülhet.

• Ortognát műtét: Felnőttkorban, jelentős, az állcsontokat érintő eltérésnél a fogszabályozó kezelés önmagában nem mindig elegendő. Ilyenkor a fogszabályozás és az állcsontműtét kombinációja lehet megfelelő megoldás.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Az Amerikai Ortodontusok Társasága szerint minden gyermeknél érdemes legkésőbb 7 éves korban fogszabályozó konzultációt kérni. Ekkorra az első nagyőrlők és a metszőfogak rendszerint már előtörnek, ezért a harapási eltérések korai jelei felismerhetők lehetnek.

A korai vizsgálat nem jelenti azt, hogy azonnal kezelésre van szükség. Segíthet azonban felmérni a fejlődés várható irányát, és meghatározni, szükséges-e megfigyelés vagy beavatkozás.

Felnőttkorban is érdemes vizsgálatot kérni, ha a fogak előreállása, a túlzott függőleges átfedés, a rágási nehézség, a fogkopás vagy az íny sérülése feltűnik. Az interneten terjedő, otthoni fogmozgatást ígérő módszerek kockázatosak lehetnek, és károsíthatják a fogakat vagy az ínyt. A diagnózist és a kezelési tervet fogszabályozó szakorvosra kell bízni.

Hogyan történik a kivizsgálás?

A fogszabályozó vizsgálat során a szakorvos megvizsgálja a fogak, a fogívek és az állcsontok viszonyát. Szükség esetén fényképek, lenyomatok vagy digitális szkennelés, valamint röntgenfelvételek is segíthetik a tervezést.

A teleröntgen-felvétel és annak elemzése bizonyos esetekben információt adhat az állcsontok egymáshoz viszonyított helyzetéről és a metszőfogak dőléséről. Ez segíthet annak megítélésében, hogy az eltérés elsősorban a fogakat, vagy az állcsontok helyzetét is érinti-e.

A fogszabályozás során a fogakra kifejtett tartós, kíméletes erők hatására a környező csont fokozatosan átépül, így a fogak helyzete változtatható. A kezelés hossza és eredménye egyénenként eltérő lehet.

Az overjet és a mélyharapás gyakori harapási eltérések, de pontos megítélésük szakvizsgálatot igényel. A megfelelően megtervezett kezelés célja nemcsak a fogak rendezése, hanem a harapás működésének és a hosszú távú fogászati egészségnek a támogatása.